2011. május 10., kedd

Késteszt : a japán kések

Mi Ádám fiai, a férfiak vagyunk a teremtés koronái, ez tény és ezt senki sem kérdőjelezheti meg. Mi vagyunk a dominánsok, mi vagyunk azok akiknek oldal bordáiból megteremtődött anno a NŐ, és elsőbbségünket folyton-folyvást hangoztatjuk és próbáljuk bizonyítani azt. Nem múlhat el egy baráti sörözés a haverokkal, egy közös meccsnézés a barátokkal, vagy egy kerti parti, anélkül hogy mi férfiak, ne hoznánk szóba elsőbbségünket, és ne próbálnánk meg tényekkel bizonyítani és dogmákkal alátámasztani ezt. Állítólag, az agyunk genetikailag úgy fejlődött ki, hogy egy időben csak egy dologra tudunk koncentrálni, hangoztatják ezt elsősorban a nők, és állítólag a fájdalom küszöbünk is alacsonyabb mint nekik.

Ez lehet hogy így van, bár én ezt megkérdőjelezem.

Tények seregét tudnám felhozni a férfiúi elsőbbség alátámasztása végett, hogy pl. Miért Tarzan mentette meg Jane-t, a krokodiloktól és nem fordítva, vagy miért nem nő volt az, aki 1969. Július. 20-án 16.17. perckor elsőnek a holdra lépett? Nem, az urat úgy hívták hogy Neil A. Armstrong, és bármennyire is fájó is ez, de férfiú volt. De ha gasztronómiáról beszélünk, akkor is megállapítható, sőt tényként kezelhető az, hogy a top éttermek szakácsai, a top chef-ek és gasztro szakemberek soraiban csak elvétve találhatunk nőket.
De mire mennénk mi férfiak a nők nélkül? A válasz: semmire.

Mit csinálna szegény Tarzan, ha nem tudná bizonyítania, a szőke dzsungel hercegnőjének, hogy igenis ő képes meglovagolni egy elefántot, és közben üvöltve verni a mellét.( ho-ho  nem elfelejteni, két dolgot csinált egyszerre  :D).
Mire mennénk mi férfiak, ha nem lennének a nők, akik megosztják velünk perceiket, mindennapjaikat, az életüket? A válasz ismét csak egyszerű: semmire, hiszen Ők azok a fűszerek amelyek édessé vagy keserűvé teszik a minden napokat,  Ők azok akik izesithetik, kiegészíthetik azt.

Mielőtt a Nőklubbok megköveznének, mi is az övéiket.

De nem elég hogy a genetika, szőrrel, mélyebb hanggal, és valami extrával megáldott bennünket amit a nadrágunkban hordunk, ahhoz hogy férfiak legyünk, férfiként kell éljünk, gondolkoznunk, és cselekednünk. Egy férfi legyen férfi, belsőleg magáévá téve Petőfi Sándor gondolatait, és külsőleg is, illetve legyen stílusa. Igen egy férfinak legyen stílusa, de ne csak azért hogy ezzel imponáljon a nőnek, hanem azért is, mert egy stílus az önkifejezés egy bizonyos formája, de ne azért legyen stílusa mert az a divat.
A mű-macho férfiak, nem kialakítják a stílust, hanem megveszik azt, vagy lopni próbálnak egyet. HÚúúúú a Clooney milyen jól néz ki, abban a puccos kocsiban, akkor nekem is kell egy ilyen. Vesz egyet, és attól a perctől kezdve azt hiszi, van stílusa és boldog mert hasonlít a bálványra. Másnap jó a reklám egy pafumről, harmadnap egy sportról, negyednap egy ruháról. A vége egy látszat, tucat ember, akinek bár mindene márkás, de stílustalan, hiszen minden második férfi így néz ki. Ez nem stílus hanem divat.
Én dolgoztam Skóciában olyan étteremben, ahol minden második chefnek ugyanolyan kése volt, mint a konyha főnöknek, a head chefnek, majmolták, utánozták Őt mert olyanok akartak lenni mint Ő. A kés jó volt, ezzel semmi baj, inkább azzal hogy a fele szakács állomány, nem tudta azt normálisan használni. Engem különcnek tartottak, mert egyszerű fa nyelű japán késeket használtam (használok), különcnek mert nemcsak a whiskey-t szeretem hanem a konyakot is, egy szivarral a meleg nyári estéken, élvezve a csendet, csöndesen gondolkozva, azért mert a U2-t, a Deep Purple-t vagy az AC-DC-t szeretem és azért mert nem vagyok divat ember.Ez nem baj, hiszen, nekem nem a divat határozza meg a stílusomat, hanem önmagamat kivetítve próbálom meg, olyan tárgyakkal körülvenni magam, ami én vagyok és ami a legjobb ebben hogy ez nem tudatos hanem inkább ösztönös. És ez jó.

De most térjünk rá a mai poszt fő tematikájára, a késekre. Szóval a késeim, japán kések. nem a csili-vili, több százezres japán kések, inkább az egyszerűbb, de nagyszerűen használhatóak közül kerültek ki. Ár és érték arányban nagyon jók, hiszen aránylag jó áron magas minőséget kaptam a pénzemért. Az univerzális francia chef késekkel ellentétben, nem használhatóak minden munkafázishoz, de pont ez bennük a szép. A kollekció 5 darabos .



9" Yanagiba melyet nagyszerűen lehet használni a sushi-hoz, vagy egyéb tömör nagy húsok szeleteléséhez, akár hajszál vékony vágásokhoz is.





5 és1/2" Yanagiba csontozó kés, bár ez nem egy paring knife de én ezzel farigcsálom a zöldségeket is. Csirke bontáshoz kimondottan nagyszerű. 

7" Deba talán ez hasonlít a legjobban a francia vagy német séf késekhez, de azoknál jóval szélesebb a pengéje. Igazándiból ez az amit legkevésbé használok, viszont ha egy langusztint vagy egy rákot akarok szétszedni akkor ennél nincs jobb.

7 és 1/2 " Santoku a nagy kedvenc. hajszálvékony merev penge, és a többi japán késtől eltérően ez nemcsak egyoldalú él csiszolással rendelkezik, hanem mindkét oldal be van csiszolva. Használom mindenhez amihez lehet.

7" Usuba a zöldség király. Hasonlít a távol keleti cleaver-hez de korántsem olyan nagy a  penge szélesége, kimondottan csak a zöldségekhez használom, és nagyon egyszerű vele dolgozni


2 megjegyzés:

Lencsilány írta...

Szia! Érdekes a poszt eleji fejtegetésed a férfi elsőbbségéről:). Van egy mókás történet, szerintem értékelnéd, legalább egy mosoly erejéig:).
http://www.idezet04.eoldal.hu/
A második az, a világ teremtéséről.
És...irigy vagyok a késeidre:).

Névtelen írta...

Végre működik a kommentbox :)
Szép 'kis' kollekció'!
Én kezdő késbuzi vagyok. Az elsők fiskarsok voltak, azután jött a dicks, amit nagyon szeretek, viszont találtam a pince rendberakása közben egy "minibárdot", amit rendbeszedtem, és bár domború a penge csiszolása, mostanra szinte mindenhez azt használom. Hihetetlen jó a súlya, és a fogása is tökéletesen testreszabott. :)

üdv,
csigafrédi