2011. április 10., vasárnap

A magyar hal dicsérete 1 rész. A lillafüredi sebespisztráng

Egyesek szerint, magyarországnak nincsen halkultúrája. Nincs halszerető népe, és nincs halgasztronómiája sem. Én ezt nem igy gondolom. Szerintem van, volt és lesz. A régi magyarok a nagy kalandozások korában, mindig viz mellett telepedtek le, hol a vadvizek gazdagsága, kielégitette halszeretetüket és üres gyomrukat. Pár évszázadot ugorva az időben, korabeli krónikák  szerint Mátyás királyunk szakácsa, csak csukából tudott 40 féle receptet. Napjaink halszerető közönségének óriási százaléka kielégiti halgasztronómiai vágyait a "balatoni" hekk és a pangasius fogyasztásával? Én nem hiszem. Hiszen vizeink tömve vannak jobbnál jobb édesvizi halakkal, melyekről más országok polgárai csak álmodni tudnak. Pisztráng,süllő,sügér,harcsa,kecsege,compó,keszeg, mind-mind minőségi hal.
Sajnos szakemberrel már rosszabbul állunk, hiszen szakácsaink és top séfjeink nagy része nem a halgasztronómiát részesiti előnyben, és méltánytalanul mellőzik azt a nagyszerű dolgot amit úgy hivnak a " halak világa".
Néhány,  még utolsóként is küzdő és működő halászcsárda, néhány fanatikus étteremtulajdonos,kik az alacsony érdeklődés mellett is kitartanak az elveik mellett és menüre rakják a magyar halakat. És természetesen, az a néhány utolsó mohikán haltenyésztő, akik küzdve a nehézségekkel és a halfogyasztás alacsony százalékával, még mindig hisznek abban hogy munkájuk hasznos és meghozza gyümölcsét. A mohikánok egyike, jó barátom Hoitsy György halbiológus, aki bár nem indián, de legalább olyan elszántsággal küzd, mint Winnettou az apacsok nagyfőnöke tette azt anno. Ellensége nem a sápadtarcúak közűl kerül ki, mint az a fejdiszes nagyfőnöknek volt Karl  May regényében, de legalább akkora. Mégpedig a tudatlanság, a halakkal szembeni ellenszenv, az alacsony fogyasztási arány és a természet nehézségei.  Vásárhelyi István nyomdokait követve neveli, szaporitja és gondozza hazai halaink egyik legnemesebbikét a sebes pisztrángot, és üzemeltet egy olyan csodálatos  kis szigetet egy halsütődét, a  jéghideg Garadna patak melletti erdőben, mely igazi különlegesség a mai magyar felhigult, gasztronómiai jelenben, hol csak a pénz számit. Itt nincs fúziós konyha, nincs molekuláris konyha sem és semmi különlegességgel nem találkozhatunk akármennyire keressük is. Viszont van friss pisztráng melyet a szemünk előtt emelnek ki a tóból, van csodálatos környezet hol megérinthetjük a természetet. Vannak letisztult izek, van a levegőben úszó sült hal illata, mely régi emlékeket ébreszt. És máris éveket repülhetünk vissza az időben és  felidézhetjük elfeledett gyermekkorunk emlékeit, mikor a balaton mellett nyaraltunk mint épitőtáboros kisdiákok.

Barátom nem chef mint én, de azt hiszem van mit tanulnom tőle, hiszen több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a gasztronómiában is . Ő mindig azt mondja nekem, hogy nem érdekli a receptúra és nem szokta pontosan méricskélni az alapanyagokat illetve fűszereket és azt hogy kell egy kis alkotói szabadság. Én azonban tudom az igazságot és tudom a titkát is. A titok nyitja melyet nem lehet megtanulni és nem lehet lemásolni. A kulcs a szivben rejlik, a szenvedélyben, az akarat erejében az elszántságban és abban hogy csak minőségi ételt szabad a vendég elé tenni. Itt nem találkozhatunk, újra felmelegitett ételekkel, felengedett és újra lefagyasztott alapanyagokkal. Viszont van egyszerűség, tisztaság, izletesség, frissesség, gyönyörű környezet és két csodálatos és barátságos ember Hoitsy György barátom és a felesége Ági. 
Én úgy gondolom hogy bár nem Chef, de megbizhatunk szakmai tudásában, gyakorlatában és a halak iránti elkötelezettségében. Illetve bizhatunk abban is hogy, amennyiben a lillafüredi pisztrángtelep halsütődőjében nekilát a saját titkos receptjéből pisztrángot sütni, akkor abból csakis valami csodafinom étel születhet. A pisztrángtelepen azonban van valami ami nekem jobban tetszik még a sütődénél is. Mégpedig a füstölőház. A füstölt sebespisztráng egy olyan gasztronómiai csoda melyel nem találkozhatunk még a legjobb éttermek étlapjain sem. 

http://www.pisztrangtelep.hu/
Indul a szezon, itt a húsvét a nyakunkon, és ha van pár üres órád illetve szereted a pisztrángot akkor irány Lillafüred, és én tudom, ha meglátogatod a pisztrángtelepet egy csúcsgasztronómiai élménnyel leszel gazdagabb.

Peace and good eat.

1 megjegyzés:

Vesta írta...

Ez a kedvenc pisztrángevős helyem!